"Ám de Krisztus feltámadt a halottak közül!" (1Korintusiak15,20)

Kedves testvérek!

Kívánok mindannyiunknak áldott Húsvét ünnepet!

Ünnepeljük: Krisztus feltámadt!

Mai istentiszteletünk:
Sajnos családunk tegnap délelőtt újra karanténba került, így a felvételt már nem készíthettük el. Igehirdetésemet megírtam, az kész volt. Becsatolom ide a megírt húsvéti igehirdetést, aki szívesen veszi olvassa el.

Úrvacsorás istentiszteletei közvetítésre javaslom:
1 A Duna World tv. Budapest Hold utcai református istentisztelet: https://musor.tv/.../Husvetvasarnapi_reformatus.../32099119

2. Testvérgyülekezetünk istentiszteltei közvetítései:
vasárnap:https://youtu.be/cAWU0Y9OdXA
hétfő: https://youtu.be/V54VU27Ijic

3. A Solymári Református istentisztelet közvetítése:
https://www.youtube.com/watch?v=9XCbjH396Xw

"Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, akit Ikernek hívtak, nem volt velük, amikor megjelent Jézus. A többi tanítvány így szólt hozzá: Láttuk az Urat. Ő azonban ezt mondta nekik: Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem. Nyolc nap múlva ismét benn voltak a tanítványai, és Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, bement Jézus, megállt középen, és ezt mondta: Békesség nektek! Azután így szólt Tamáshoz: Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő! Tamás pedig így felelt: Én Uram és én Istenem! Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek." János 20, 24-29

Vannak emberek, akikre ráragasztunk valamilyen jelzőt, és talán örökre rajtuk marad. Így járt ez a szegény Tamás is, mert bizony hitetlen Tamásnak emlegetjük őt. Milyen jó, hogy ő a hitetlen, mi pedig e kései utókorban is hívők vagyunk. Gyertek és ezen a „megint online” húsvéton mélyedjünk el elolvasott történetben, és ébresztgesse az ige a feltámadott Krisztusban való hitünket, meggyőződésünket, iránta való imádatunkat!

Mindenekelőtt hadd emeljem ki, hogy az egész történés egy boldogmondással zárul, mikor is Jézus azt mondja, hogy boldogok lesznek azok az emberek, kik úgy hisznek, hogy nem is látják őt! Ezért, ha úgy tetszik boldogságról, vagy a boldogság egyik forrásáról kellene beszélnem egy olyan húsvéton, amikor se templom, se rokonlátogatás, se locsolkodás, se találkozás: csak maszk, távolságtartás, félelem, oltás, vagy sem…

De lássuk, hogy mi történik itt. Jézus Nagypénteken meghal, még aznap este, mielőtt a szombat beáll, eltemetik egy vadonatúj sírba. A hét első napján megy ki a temetőbe kora reggel Magdalai Mária, aki látja, hogy nyitva a sír. Elfut a tanítványokhoz, hogy szóljon nekik, mert itt valami nagy baj lehet! A tanítványok odaérve bemennek és látják, hogy nincs ott Jézus! Döbbenet! Hol lehet? Mária azt gondolja, talán a kertész vihette el, ha azt hitte, hogy jogtalan e sírhasználat… De aztán Máriával megismerteti magát Jézus, a feltámadt Úr, aki elküldi őt, hogy mondja meg a tanítványoknak, hogy Ő feltámadt. Este pedig még mindig a „hét első napján” együtt vannak a tanítványok, és a bezárt ajtók ellenére megjelenik köztük a feltámadt Úr. Köszönti őket, hogy meggyőződjenek, megmutatja nekik sebeit, Szentlelket ad reájuk és a megbocsátás jogával ruházza fel őket. És akkor itt jön be Tamás külön e történetbe. Vagyis nem is bejön, hanem itt maradt ki! Ugyanis épp nem volt velük. És mikor mondják neki a többiek, talán tízen is, hogy láttuk az Urat, aki él, aki feltámadt, azt mondja, hogy nem hiszi amíg… Hoppá, hát ez hogy lehet. Itt állunk meg először ma kicsit. Hogyan lehet, hogy nem volt ott?! Ez a fő kérdés! Nem az, hogy „hogy lehet, hogy nem hisz?”! Hanem, hogy amikor együtt vannak a tanítványok, hogyan, hogy Tamás nincs ott. Azt mondjuk Tamásról, hogy ő olyan két lábbal a földön tanítvány volt. Lehet. Talán dolga volt, ügyeit intézte. Valami elfoglaltsága volt, vagy olyan lelki állapotban volt, hogy nem volt kedve, vagy lelki ereje ott lenni. A lényeg: nem volt ott, amikor a többiek is együtt voltak!

Hadd kérdezzelek, minden bántás, vagy piszkálás nélkül: nincs e sorban olyan, ami rád is igaz olykor, ha nem vagy istentiszteleten, ha nem vagy a testvéri közösségben? Mi dolga volt? Aznap este? Mikor átgondolhatták, átbeszélhették, hogy mi is történt valójában. Neki valami sürgős fontosabb volt. Mondják olykor nekem magyarázatul, hogy „Tudja tiszteletes úr, ebben a mai világban…” Tudom, nem tudom? Én nem ebben a mai világban élek tán? És aki itt van / volna minden vasárnap, az nem ebben világban van? És mitől más ez a mai világ, mint az volt? Látjuk, valakinek akkor is volt fontosabb dolga, mint a tanítványi közösség, amit ma gyülekezetnek, egyháznak hívunk. Tamás oszt, szoroz, számol, intéz. Nem úgy, mint Júdás, ki a maga hasznát keresi, csak egyszerűen, úgy, mint aki tudja, hogy élni kell tovább, bárhogy legyen is, és ehhez vannak ügyek, dolgok… Szóval kimaradt abból a közösségből, ahol Jézus megjelent. Nem volt ott, mikor Jézus megállt középen, köszöntötte őket, megismertette magát, Szentlelket adott nekik. Kimaradt! Hogy e nélkül nem hisz? – Ezen nincs mit csodálkozni! Akik nem hisznek Krisztusban, azért sem hisznek, mert nem találkoztak a feltámadott Krisztussal! Mert nem volt alkalmuk ara, hogy megismerjék Őt és feltámadása erejét! Akkor mi alapján higgyen bárki is benne! Te találkoztál vele? Ismered Őt, mint élő Urat? Hiszel így benne? Sokan csak valami kellemes vallásos érzületet táplálnak magukban, de itt pont azt látjuk, hogy az az igazi hithez kevés, ahhoz találkozni kell vele! Ahhoz fel kell / meg kell ismerni őt! Muszáj!

Mi, vagy eleink rásütötték, hogy hitetlen… Valóban az? Csak ő? Mit mond: „ha nem látom, és nem tehetem…” Ő mintha bizonyítékot akarna: látást, érintést. Jogos! Találkozni vele, ahogy ma mondanánk: 3D-ben. Tamás biztosan nem olyan vadember, vagy olyan szeretetlen Jézus iránt, hogy a Mester sebeiben gondolna turkálni… Esze ágában nem volna. Azért mer ilyen szőrnyű dolgot mondani feltételként, mert biztos annak teljesülhetetlenségében. Meg van arról győződve, hogy Jézus nem járt ott, nem támadt fel, hisz ilyen feltámadás sztori csak a mesében van… Egy gondolkodó, tapasztalt, élet dolgaiban jártas ember ilyet nem hisz! Ugyan: badarság! És bizony itt vagyunk ám a döntő kérdésnél: te hiszed a feltámadást? Hiszed, hogy te is feltámadsz Krisztussal és mész a megígért, elkészített örök helyre? „Nem lehet azt tudni, meg nem jött még onnan vissza senki, majd ott meglátjuk…” Tudjátok mi Isten válasza ezekre a mellébeszélésekre, sületlenségekre: „Ha csak ebben életben hiszünk Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk! Akkor semmit sem ér a hitünk!” Semmit! Mire való akkor? – hogy sebtapasz legyen némi fájdalmunkon? Hogy biztosítás legyen Covid ellen? Azt mondja az ige: ha nincs feltámadás: semmit nem ér az egész egyházasdi, amit csinálunk!

És következő alkalommal, lám megint a hét első napján a zsidó számolás szerint 8 nap múlva mikor ott vannak mind, megjelenik Jézus. Nem szíd, nem perel csak hív: „Nyújtsd az ujjad, nyújtsd a kezed..:” Hát, nem lettem volna Tamás helyében. Pedig mind valahogy így éljük át, hogy Ő él! Mindannyiunknak át kell esni ezen a megsemmítő felismerésem, hogy én bizony hiába tagadtam, hiába okoskodtam, voltam felvilágosult, meg nem is tudom milyen: megsemmisültem előtte! Ezért szól így: „Én Uram és én Istenem!” Ezt csöndes megadásban, vagy felkiáltva, netán leborulva? Nem tudjuk. Ne légy hitetlen, hanem hívő! Bizony Jézus nevezi hitetlennek, de csak eddig volt az! Innen kezdve boldog lesz, mert látta az Urat. És hisz.

És itt vagyunk ma húsvétot, feltámadást ünneplő gyülekezet. Nem láthatjuk Jézust, hisz a mennyben van Ő! De itt vannak a jegyei, bizony 3D-ben a kenyér és a bor, ami az ő névjegye számunkra. Sőt, mikor megrágjuk e kenyeret, és lenyeljük, majd a bort is, akkor ezek a testünk részévé válnak! Általa Krisztus van bennünk és így mi Krisztusban! Eggyé leszünk vele! Belénk épül Ő maga, még akkor is, ha ez csak kenyér és bor. De mégis az Ő megtöretett testét és kiontatott vérét jelképezik.
Boldognak lenni: nem látom Őt, mert nem láthatom. De élem, mert itt van az úrvacsora, szíven talál az ige szava, látom keze munkáját életemen és e világon. Élem, hogy velem van, sok mindenre megtanít még a járványban is. És tudom, ha mennék is e világból sem elvesztem, hanem Hozzáérkeztem örökre. Boldogságom forrása: az élő Jézus naponkénti megtapasztalása! Áldott legyen érte! Ámen.

Szeretettel, lelkipásztorotok: Böttger Antal